Julio Cortazar – A virág és a dulimanó
Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezon. Az első gondolata az, hogy leszakítja.
de aztán eszébe jut, hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne, ezért hat letérdel melle, és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatat, majd fogja magát, leheveredik melle, és békésen elszundít.
A virág meg azt gondolja magában: “Olyan, mint egy virág.”
7 válasz erre a bejegyzésre: “Julio Cortazar – A virág és a dulimanó”
Dulimanó…Dulimanó…Dulimanó…
-Kedves kislány vagy-mondta-,megsimogathatsz.
Brunella megsimogatta a Tirist és azt mondta:
- Örülök,hoy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris.
És akkor a mese vége…
- Szervusz, patak – mondta -, látod, semmi bajom se lett. Mindenkit szeretek, és engem is szeret mindenki.
Ekkor egy lövés dördült.
- A Tigris – mondta a patak.
Brunella földbe gyökerezett lábbal állt. Megszólalni sem tudott. Eldördült a második lövés.
- A Medve – mondta a patak.
- Jaj, ne, nem akarom! – kiabált a kislány, de akkor már hozta a szél a harmadik dörrenést.
- A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár – mondta a patak.
A kislány térdre esett, keservesen sírt, könnyei a patakba hullottak. A víz zavaros lett a könnyeitől.
- Most már sohasem láthatod magad bennem – mondta szomorúan a patak -, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.
Így is lehet:… “de minden,minden játékban van határ. És nem jövök vissza,ha egyszer elzavartál…” Varró Dani
Hi Máté! Képzeld, pont Cortázart fogok most olvasni, név szerint Az üldöző című novellát, ami Charlie Parkerről szól… illetve holnap, csak pont ideklikkeltem, és látom, hogy ez a virágos is benne van a kötetben, amit véletlenszerűen elolvastam, amikor felütöttem a könyvet..:) Micsoda eggybeesés. Üdv, Bence
…de lehet így is
horkolsz 
imádlaaak!
Dindi, sokféleképp lehet, csak meg kell találni a legjobbat.
Horkolok? Te meg nem hagysz aludni, mert gyönyörű vagy! 
Imádlaaaaaaaak! 
Benz, ismerem a novellát, nagyon kemény darab. Amúgy ajánlom Cortazar novelláit, a dulimanós dolgok rövidek, aranyosak, de nagyon sok mély és elgondolkodtató írása van a fickónak. A stílusára meg jellemző, hogy a Nagyításból csinált Antonioni filmet, és persze nem sok köze van a filmnek a novellához, mert ami az írásban a sorok közt van, az bemutathatatlan.